Egy 18 éves lány vagyok. Normális családból jöttem. A szüleim gazdagak, de nem nagyképűek olyan igazi szülők, és szeretnek engem. A High Forks egyetemre járok, és kitűnő tanuló vagyok. Az életem tökéletes nincs panaszom semmire. Olyan igazi felnőttes, határozott, és egyforma. Képzeljétek el minden péntek este jótékonysági estéken veszek részt a szüleimmel és a húgommal. Szombaton és vasárnap általában kiruccanunk a nyaralónkhoz, Beverly Hills-be és ott töltjük a hétvégét. De előfordul olyan is, hogy a nagy házunkban kényelmesen olvasgatva eltöltünk egy délutánt, ezután pedig elmegyünk a kedvenc manikűrösünkhöz egy kis kényeztetésre. Jajj majdnem elfelejtettem mondani hogy az én nevem Shelly, szőkés barna a hajam, kék a szemem és hát… Kb. ennyi, na térjünk rá a történetre.
Vasárnap este:
-Shelly drágám, nem láttad azt a nyakláncom amit apádtól kaptam?
-Pontosan melyiket anya? Sokat kaptál aputól!
-Tudod azt a 23 karátosat, amibe olyan pici kék kövecskék voltak!
-Jajj de múltkor Sara, vette kölcsön, szerintem nézd meg nála.
-Indulhatunk?- vágott közbe apa
-Egy pillanat és mehetünk
Hát igen erről beszéltem, a csodálatos elegáns partik, amiken mi vip tagként léphetünk be. Ez szinte minden gyerek álma, hogy olyan helyen legyen a társadalmi ranglétrán, mint én.
-Kislányom bemutatom, Mrs. Hudson fiát Pault.
-Szia örülök h megismerhettelek, nem iszunk valamit? –kérdezte a srác
-De jó lenne valamit inni, mondjuk, egy tonikot kérek, kicsit hidegen, de azért jéggé se fagyjak.
-Rendben
Általában sok fiúval találkozom akik, mind rám gerjednek , de nem állhatok össze mindenféle emberrel, aki megtetszik hisz nagyon fontos a már említett társadalmi osztály.
Másnap reggel:
Csörög a telefon.
-Haló- szólok bele nagy kómásan-ki az?
-Szia én vok Ashley
Még nem is említettem azt hiszem Ashley az én leges legjobb barátnőm! Kicsit néha az agyamra tud menni a locsogásával de azért szeretem.
-Képzeld, ma utazom Los Angelesbe!
-Mi? Akkor te nem is jössz Iskolába?
-Nem-nem, ma neked egyedül kell tartani a frontot, és csak azért hívtalak h sok szerencsét, kívánjak neked, nem lesz könnyű elviselni azokat az idióta osztálytársakat, főleg a fiúkat!
-Jajj ne is mond nem értem h miért nem járhatok olyan iskolába ahol egy szinten vannak velünk az emberek. Akikkel most együtt vagyunk olyan közönségesek!
-Még jó hogy egy napra ezt a problémát elfelejthetem!
-Na jó szia nekem mennem kell készülődni ! Légy jó szia ezer puszi- s letettem a kagylót
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból, megnéztem a határidő naplóm hogy ma mit is kell csinálnom, elővettem a táskámat bepakoltam pár cuccot, felöltöztem megcsináltam a hajam és a sminkem és lementem a garázsba.
-Pedro mehetünk!
-Igen is kisasszony
Pedro az új sofőrünk! Eddig nem volt sofőrünk csak amióta a múltkor két pohár wiskyután vezettem a kocsim apu eltiltott két hónapra a kocsimtól, hogy meg tanuljak felelősséggel élni.
Megérkeztem az iskolába. Egészen furcsa volt úgy belépni hogy nem volt mellettem Ashley.
Az osztálytermünk kicsi és tele van idiótával. Mint például az őrült tudósok akik egész nap csak beszélnek beszélnek és beszélnek. De még ha értelmes dolgokról beszélnének, de az atomfizikáról hogy lehet beszélgetni. Na és ott vannak a „nagyon vicces fiúk”. Ők állandóan szívatnak valakit. Ebben az évben ránk vannak szállva. Legutoljára egy pókot raktak a padunkba és amikor benyúltam h kivegyem a könyvet.. Úristen inkább mellőzöm a témát. Na és az igénytelen ugly girl-lökről ne is beszéljünk…
Becsöngettek.
Az óra ugyan olyan volt mint minden nap. De amikor kilépek a teremből azt látom h a szekrényemre fekete és piros sprével rá vannak fújva illetéktelen dolgok. Szörnyű érzés volt, ti nem tudhatjátok milyen durva ez egy magamfajta lánynakRögtön feldühödtem és sietve mentem az igazgatói felé. Igazából annyira mégsem siettem hisz magas sarkú cipőbe elég nehéz lenne egyenes háttal kecsesen de gyorsan menni. De azért próbálkoztam. És akkor áucs.
Hatalmas ütközés, és amikor kinyitom a szemem, egy barna szempár bámul rám.
-Jól vagy? –kérdezte Frank
-Idióta, nem igaz hogy nem tudsz figyelni, és különben is hadj békén, ne is nyúlj hozzám, elegem van már belőletek.
-Hát akkor cs
Na ő Frank az egyik ”nagyon vicces fiú”. Nem értem h mit nem engedhetnek meg maguknak az ilyenek. A történtek után egyből inkább hazafelé indultam… volna de nincs kocsim. Valahogy ma nem volt szerencsém úgyhogy végig szenvedtem azt a 7 órát .
Otthon:
-Jajj anyu, nem fogod elhinni hogy mi történt!
-Mi az csak nem letört egy műkörmöd!- szólalt meg tesó, s ekkor se tudott értelmeset mondani
-Jajj fejezd be ez nem vicces, na szóval összefirkálták a szekrényem és ráadásul még nekem is jött az egyik gyerek, elegem van tetess át egy másik iskolába ahol kultúráltan tudnak viselkedni
-Ne panaszkodj kibírod már ezt a fél évet!
-Könnyű azt mondani
Mindent elmeséltem persze telefonon Ashley-nek aki persze annyira kiakadt mint én.
Másnap a suliban:
-Ashley mondtam h siessünk már nem lesz hely az ebédlőben!
-Dehogyis nem még… még van ott nézd egy hely!
-Nem kizárt dolog hogy én oda leüljek,azok az idióta fiúk, hogy is hívják őket?
-Thomas, Frank, és Benji
-Na igen hogy is felejthettem el!?
-Ha normálisan akarsz enni akkor leülsz mellém oda, ha meg a kuka melletti asztalnál szeretnél enni csak rajta- mondta határozottan Ashley
-Na jó de ha hozzám szólnak, én nem is tudom mit csinálok
S leültünk melléjük.
- Sziasztok lányok minek köszönhetjük társaságotokat? –kérdezte az egyik malacfejű
- Már máshol nem volt hely és különben enni jöttünk nem beszélgetni –vágott vissza As mert tudta hogy be fogok pöcceni
- Na mindegy, jó étvágyat- mondta Thomas
A harmadik srác meg csak vigyorgott, és nézett hol engem hol meg a kajáját. Eléggé ijesztő volt. De szerencsére hamar túl estünk az ebéden és mentünk fel a könyvtárba .
- Hé figyelj As! Téged meghívott már valaki a bálra?
-Nem de remélem megfog!
- Ja én is nem akarok mindenki előtt égőzni
- Én sem!
Már éppen indultamamikor valaki hátulról megszólított!
-Milyen könyveket szeretsz?
-Nem mind1 az neked? – mondtam neki amikor megláttam h Frank az
-Nem én is szeretem a könyveket, szereted a Harry Pottert?
-Igen, olvastam minden részét- s közben mentem le a lépcsőn.
-És mi a véleményed?- jött utánam
-Elmegy
-Akkor neked milyenek a kedvenceid?
-Na jó figyelj nem hiszem hogy beszélgetnünk kéne, tudod nem vagyunk egy szinten!
-Te mindig ilyen elviselhetetlen vagy? –nézett rám Frank kérdőre vonva
-Hagyj békén!
Hazaértem
-Anya szerinted is elviselhetetlen vagyok?
-Dehogy is kicsim, ki mondta ezt?
-Az egyik fiú
-Jajj ne hallgass rájuk
Anyum megnyugtatott és utána átmentem a nagyimhoz beszélgetni. A nagyim kedves aranyos ember, és neki általában mindig igaza van.
-Nagyi mit gondolsz rólam?
-Az én unokám vagy, szóval tökéletes
-Jajj de szerinted, van olyan hogy elviselhetetlen vagyok?
-Igen kicsim van. Hiszen nem csak körülötted, forog a világ, és azt hiszed hogy a rangok igazán számítanak, de ez csak apádék rossz elképzelése amit beléd erőltettek még mikor kicsi voltál. És igen hallottam anyádtól azt az incidenst azzal a fiúval és szerintem kérj tőle bocsánatot, végül is csak kedves akart lenni!
-Mi?? Még hogy én bocsánatot? Biztos vagy te ebben Mami?
-Igen biztos és most eredj mert holnap iskola!
-Rendben
Köv. nap:
( A könyvtárban)
Frank épp ült egy asztalnál és olvasott valami könyvet. Még sosem csináltam ilyet és nagyon izgultam hiszen sosem fordult még velem elő hogy nekem kelljen bocsánatot kérni.
-Szia Frank
-Szia hogy hogy te szóba állsz velem?
-Figyelj sajnálom és tudod, én az olyan könyveket szeretem amik tele vannak leírással, és kalandos na meg persze szerelmes.
-És élőbe is …
-Jajj bocsi teljesen elfelejtettem mennem kell a ruhámért a tisztitóba, majd egyszer még beszélünk szia.- vágtam közbe a beszédébe.
Valójában nem is kellett mennem a tisztítóba csak egy ürügy volt h elszabadulhassak.
Csütörtök:
Délután 4, végre vége a sulinak megyek ki a tanteremből.
-Hé Shelly!
-Igen? –néztem hátra
-Nincs kedved ma lejönni a partra? Igazából az egész osztály szinte lent lesz csak te és As nem lesztek ott. –Nézett rám Fank azokkal a barna mélyen átható szemeivel
-Hát…
-Jajj ne csináld Shelly tök jó buli lesz!- Vágott közbe Ashley
-Na jó, Frank gyere értem 6-ra
-Rendben szia
-Szia
Úgy éreztem hogy talán megpróbálhatnám, hátha nem lesz annyira unalmas, és végül is azt hiszem utolsó esély hogy a focisokkal jobban összeismerkedjek és elhívjanak a bálra.
6-kor:
Frank a házunk előtt várt egész jó kocsija volt. Mondjuk nem annyira menő mint az én Porsche-m de elmegy.
-Huh szép a házatok – mondta
-Kösz, indulhatunk
-Na és mi a véleményed a zenéről?
-Milyen zene attól függ!
-Hát én rock zenész vagyok, remélem csíped a rock zenészeket
-Igazából nem tudom
-És akkor te ilyen romantikus fajta vagy?
-Az szeretem ami a romantikáról szól
-A sun beach-i naplemente mindig szép! Szerinted?
-Nem láttam még naplementét
-Mi? Akkor sürgősen meg kell nézned a ma estit!
Végre megérkeztünk. Volt tábortűz, rendeztek focimeccset, a lányok meg pléden ültek és beszélgettek.
-Gyere menjünk el csónakázni! –mondta Frank és megfogta a kezem
Igazából nem tudtam tiltakozni, hisz teljesen elvarázsolt. Nem értem hogy hogyan történt. Amikor megfogta a kezem mintha egy villám csapott volna belém. De ez a villám nem fájt inkább elnyomott meleg érzéssel
Beszálltunk a csónakba. Ő pedig elkezdett evezni.
-Tudod a naplemente csónakból és vízen a legszebb. Tudod nem hittem volna el ha nem látom közbe az arcod, hogy nem láttál még olyat amikor az ég lassan rózsaszínné válik lassan eltűnik és minden sötét lesz.
-Tudod én, általában hazamegyek suliból, bent vagyok a házba, esténként bálokra és partikra járok, hétvégén, pedig egy nyaralóban vagyok Hills-be.
-Szóval akkor magyarán megvan szabva az életet, és nem tudsz szabadon azt csinálni amit akarsz
-Nem én jól érzem így magam
-Na persze azért olvasod könyvekben mind azt, amit a valóságban szabad szemmel is megnézhetnél!- mondta Frank, és már egy kicsit kezdem ezek után kényelmetlenül érezni magam
AJÁNLOM AZ OLDALT
