|
Tönkrementem
Dorottya NE LOPJ!! 2008.03.30. 17:53
Lelkis és ezt talán minden rajongó érezte már 1x
Tönkrementem
Dóra vok 13 éves. Általános suliba járok. Van 2 tök jó fej barátnőm akik egyben az uncsitesójaim is. Az életem eddigi részében elég sokat szenvedtem. Már mikor kicsi voltam a szüleim sokat veszekedtek még most is szoktam de mostmár nem úgy fogom fel, hanem inkább úgy hogy becsukom a szobám ajtaját, és bekapcsolom a kedvenc bandám egyik legvadabb számát, becsukom a szemem és éneklek. Na igen a kedvenc bandám a My Chemical Romance. És ennek hatására az öltözékem lassan a divatosból átment a feketébe amit nem néztek jó szemmel a szüleim. Mindig piszkálnak h válthatnék már stílust. Nem menne annyira nehezen ha nem lennék őrülten szerelmes Frank-be, de így hallani sem akarok a dologról, s valahányszor feljön egy egy ebédnél ez a téma, csak annyit mondok h biztos. Nem nagyon értem meg őket hiszen ők is voltak fiatalok tudják h m9ndenkinek más az izlése és ráadásul azt is tudják h milyen ha az ember szerelmes. Már egy idő után úgy kezdtem érezni hogy kezdek becsavarodni, hiszen máson se járt az eszem csak a halálon, hogy milyen jó lenne már meghalni mert akkor ott senki sem zaklatna, nyugodtan lehetnék. Sokszor eszembe jutott h ha egyszer is találkoznék Frankkel vagy valamelyik my chem taggal mit mondanék nekik, elbőgném e magam vagy egyszerűen megse szólalnék csak állnék és és semmi. Az a gondolat is nagyon foglalkoztatott h ha adódnak egy olyan helyzet h megakarnák őket ölni, én szívesen feláldoznám magam értük és meghalnék csakis azért hogy lássák milyen az a rajongó aki igazán szereti őket. És hogyha meghalnék értük talán megértenék hogy miért visítozunk ha meglátjuk őket. Na meg persze a saját érdekembe is meghalnék mert talán néha néha vinnének a síromra egy egy szál virágot és akkor érezném talán azt hogy tudják h ki vagyok és hogy éreznek előttem egy kis tiszteletet. Na szóval ilyen dolgokon jár egy elmebeteg rajongó agya aki tudja h nem fog találkozni azzal az emberrel akit és akiket a legjobban szeret!
Idő közben a szüleimmel a helyzet kezd eldurvulni, egyre boldogtalanabb vagyok és érzem h nincs életerőm ahoz hogy éljek. Sokszor megfordul bennem az öngyilkosság gondolata, de nem megy!
Pontosan 2 dolog miatt:
1 Az uncsitesóim szeretete
2 A My chem ereje
Talán birtam volna a szenvedés akkor ha nem történt volna meg az a dolog amitől a legjobban tartottam. Frank elveszi Jamia Nestort. Nem is tudom miért fáj ez nekem hiszen szeretik egymást és Frank boldog, de valahogy mégis nagyon rossz. Ez az érzés leírhatatlan annyira fájó és amennyire csak tudja megkeseríti még jobban az életem. Mindezt tetőzi az hogy egyik nap azt álmodtam h találkoztam Frankkel és megöleltem. Nem történt semmi csak megölteltem majd mikor felébredtem annyira roszzvolt h csak álom volt az egész. Rám tört a sírás pont ugyanúgy mint most mikor vissza idézem azokat a pillanatokat. Egyszerűen felemészthetetlen volt ez mind s teljesen elvesztettem a fejem. Egész nap csak sírtam és sírtam. A szüleim állandóan zaklattak h fejezzem be olyan vagyok mint egy ovodás és hogy álljak le meg minden. Hát valahogy nem ezt vártam volna tőllük. Telt az idő is végül teljesen elveszítettem azt ami a legfontosabb egy életben. Nem bántam mi történik velem. 16 évesen éreztem h nincs értelme annak h éljek és talán tényleg jobb lenne ha meghalnék. Nem zaklatna senki. Úgy döntöttem h saját életet kezdek. Nyomorúságban és magányban. Felpakoltam néhány ruhát és persze mp3-mat mcr számokkal és irány a nagyvilág. Nem is tudom h hogyan éltem. Talán abból a kis megspórolt pénzemből. Lakásom nem volt, néha még kajám se de nem érdekelt hiszen ott volt a kép a pénztárcámba róluk és más meg már nem számított. Felvonatoztam Pestre és ott próbáltam élni. Elvégre ott sokan vannak és van hajléktalan szálló is. Letelepedtem egy nagy magas épület széléhez és ettem azt a kis kajám amit még a múlthéten kezdtem enni. Hidjétek el az ember hamar hozzászokik az ilyenekhez. Idő küzben megismerkedtem egy nagyon aranyos kis asszonnyal aki minden nap friss kaját adott. Nem is értettem miért ilyen kedves. Egyik nap megkérdeztem tőle, és az volt a válasza h volt egy gyereke aki elég korán életét vesztette. Ekkor jutott eszembe a családom akik már feladták a reményt h valaha megtalálnak. Kb. már 3 hónapja h Pesten vagyok. Egyik nap arra ébredtem h ez emberek, kb olyan 400 méterre tőlem kiabálnak. Nagy nehezen kinyitom a szemem, és talán jobb lett volna ha kis se nyitom mert szinte rögtön elárasztotta a könny s a könnycseppek lemosták arcomról a piszkot. Valójában a könnyek nem hiába folytak, hiszen azok az emberek plakátokat tettek kis és az eggyik plakáton: Július 29-én a My Chemical Romance Budapesten koncertezik.
Egyszerűen nem hittem a szememnek, s tudtam h munkát kell keresen el kell oda mennem akár az életem árán is.
1 és fél hónapom volt arra h annyi pénzt kereseek h eltudjak menni és még valami ruhát is szerezzek.
Pest nagy részét bejártam de sehol semmi. Végül az a néni ajánlotta fel h ott a sarkon van egy kicsi boltja és néha beugorhatnék helyette. És ha ezt megcsinálom add annyi pénzt h teljesítsem életem nagy álmát.
Szorgalmasan dogoztam de idő közben a néni nagyon megbetegedett és meghalt. Tudtam vége a világnak hiszen minden erőmet a boltba tettem. Persze a nő vagyona a testvérére szállt aki egy 5 ezrest adott. És még mindig hiányzott 3ezer ha már ruhát nem tudok venni. De arra h azt a háromezret megkeresem már nem volt időm csak 1 hét. Feladtam és visszatértem a régi helyemre. De pontosan nem is oda hanem a szembe levő plakát mellé.
Eltelt az egy hét. Elérkezett a koncert napja. Felálltam szembe a plakáttal amin ők voltak és tiszta erőmből elkezdtem verni őket és hozzá még bömböltem is.
Az autók jöttek mentek . A hátam mögött egy hatalmas busz állt meg és kb vagy 8-an kiszálltak belőle. Mert ugyanis a jó kis szállóhelyem egy hatalmas szálloda volt ahova mindig olyan 9-10 ember érkezik egyszerre. Amikor megfordultam 5-en álltak előttem. S az egyik: What’s the problem?
Nem hittem a szememnek. Csak álltam és és néztem és mégjobban bömböltem. Egyenesen a szemükbe néztem és „nothing”.
A My Chem csapat állt előttem. Nem tudtam h most mit csináljak hiszen kezet nem nyújthatok és semmi, hiszen nem vok túl jó állapotba.
Csak annyit mondtam nekik hogy szeretem őket és hogy kívánom h legyenek boldogok ha már én nem lehetek az. Nem biztos h megértették mert már régen beszéltem angolul és miközben mondták csak a földet nézték. Majd annyit mondtak h oké és hogy bye, s bementek a szállodába. Ahogy épp az ebédem fogyasztottam egy inas vagy mit tom én minek nevezzem közeledett felém. Tudtam h azt akarja h menjek innen hiszen rontom a környezetét a szállodának gyorsan becsomagoltam és felálltam.
Az inas vagy mi mgállt előttem kb olyan 1méterre és felmért. Elég szörnyűnek tarthatott hiszen elég fura fejet vágott, majd átnyújtott egy borítékot. Nagyon meglepődtem mit ne mondjak. Egy levél volt és valami olyasmi volt bele írva hogy:” Nagyon megestett rajtam a szivük és szeretnének elbeszélgetni velem, miután megfürödtem és felvettem valami tiszta göncöt.” Hát ez egy kicsit sértő volt a részemről nézve de tényleg jó lesz már egy fürdés. (persze az is bele volt írva h a hotelbe zuhizhatok.)
Ránéztem a hapira és bementem vele a szállodába. Lezuhanyoztam és volt egy ruhám amit sose vettem fel, az mcr-es pólóm. Felöltöztem és bementem a szállodai szobájukba. Csak álltam és vártam az ajtóba mikor hallottam h mondják hogy „come here”. Beljebb mentem. Bent voltak a nappaliba és vedelték a sört. Egy kedves hapsi mondta h majd ő fordítja nekem amit mondanak meg persze azt amit én mondok. Kérdezték h hogy hívnak, meg minden hülyeséget. Frank kérdezte h miért kerültem ki az utcára. Tulajdonképpen nem akartam elmondani nekik h mi volt, de túl erőszakosak voltak, és hát ki tudna neki ellenálni. Tehát elmeséltem minden töviről hegyire, majd mikor végeztem nem szóltak csak néztek és néztek. Kezdtem magam elég kínosan érezni. Egyszer csak bejött a szobába Jamia. Frank felállt és dahívta Jamiát hozzám majd bemutatta nekem. Jamia nem értette h mit keresek ott így inkább jobbnak láttam ha elmegyek. Felálltam és az ajtóhoz mentem. Gerard jött utánnam és hozta a telcsijét és egy cédulát. Mjad mondta közben az ember fordított: Még mindig felhívhatod a szüleid! Ne cseszd el az életed!!
Majd nyújtotta a telefonját.
Ja és itt egy jegy ha szeretnél megnézni minket. Mondta én meg csak lestem. A jegyet elvettem és megköszöntem viszont mondtam neki h majd egy utcai telcsiből felhívom őket ha vége lesz a koncinak. Elköszöntem és kimentem.
Egész nap a szálloda előtt ültem a padon majd amikor eljött az idő elindultam. Segítséget kértem pár embertől mert igazából nem tudtam h hol van a stadion. Kb a 2. sorban álltam és annyira jók voltak hogy az már fájt. Miután vége lett a koncinak megvártam amíg a busz elviszi őket vissza a szállodába, integettem nekik. Majd nagy nehezen felemeltem egy kinti telefonfülke telefonját és tárcsáztam. Anyuék nem hittek a fülüknek, és azonnal értem jöttek. Megfogadták h soha többet nem piszkálnak csak ne csináljak még egyszer ilyet. De tudom h akkor is ez volt életem legjobb élménye!!!!
vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
