Szereplők: Gerard Way, Frank Iero, Sandy Tevere, Bob Bryar, Ray Toro
A történetet Sandy meséli el:
Sandy vagyok és apám az egyik leggazdagabb ember a világon. Így hát elvitt hajó útra az Atlanti óceánra. Nagyon örültem hiszen imádtam a vizet. Olyan csodálatos minta ha végtelen lenne az egész. Vasárnap este indultunk. A hajón persze minden volt és még pár híres énekest színészt is meghívtak a szórakoztatásunkra. Apám összes haverja ott volt.
- Remélem tetszeni fog kicsim –mondta apu
- Hát biztos vagyok benne és amúgy kik jönnek bandák?
- Hát nem tartottam jó ötletnek de egy rock zenekart is meghívtak.
- Melyiket?
- Hát a My Chemical Romance-t
- Hát … nem tudom, nem ismerem őket.
- Még szép hogy nem neked nem ilyen ocsmány zenét kell szeretned… na idulhatunk?
- Igen csak hozom még ezt a táskát is.
Már a kikötő is egészen gyönyörű volt. Ahogy felszálltunk a hajóra rögtön a szobámba mentem és csomagoltam. A szoba egyszerűen mesés volt na és a kilátás…
Szerelmes voltam. Szerelmes volt a vízbe a tengerbe. Úgy éreztem ezt a szerelmet semmi nem szakíthatja meg se egy fiú se senki. Közben beesteledett:
- Gyere szivem menjünk vacsorázni.
- Jövök csak ez a ruha biztos jó lesz
- Biztos most jön az a banda azoknak nem kell így kiöltözni.
- Na jó de …
- Semmi de gyere mer lekéssük.
Az első sorban ültem és ettem a fincsi vacsit amikor:
- Hölgyeim és uram tisztelt nézők bemutatom a My Chemical Romance-t
Nem vártam nagy durranásra
- Jó estét mindenkinek kezdjük is el Welcome to the black parade
Ahogy elkezdte nem is gondoltam volna hogy ha rock banda ilyen szépen is tud énekelni . Tévedtem.
- Helena következik.
- So long and good night énekelte s közben felém nyújtotta a kezét.
- Menjél már egyszer van ilyen
- Oks
Fent áltam vele ő fogta a kezem és nekem énekelt.
- hmm… egész jól csinálja. –gondoltam
elszállt ez a nap is s a szám végén egy rózsát adott nekem az egyik gitáros nem is tudom hogy hívják. Fred , Frent nem Frank tényleg. Nagyon kedves egy banda volt s mivel itt leszenek velünk egy hétig lehet hogy még barátok is lehetünk.
- Na hogy tetszett kicsim ez a nap.
- Hát apu szavakkal nem is tudom leírni olyan csodás.
- Örülök neki most pedig aludjál
- Szia
- Szia
Másnap reggel na jó nem reggel kb 11 körül valaki kopogtat az ajtón.
- Igen
- Szia Frank vagyok bejöhetek?
- Gyere
- Csak azt szeretném kérdezni nics e kedved kijönni velünk a hajó orrához ott üldögélünk és nézzük a tengert
- Hát nem bánom mindjárt megyek csak felöltözök
- Oké várunk
Felkaptam magamra egy ruhát és már mentem is.
- Sziasztok
- Szia –köszöntünk
- Tegnap nem nagyon röttem rá kit hogy hívnak … szóval…
- Ja igen ő Bob Mikey Ray Gerard és hát engem meg szerintem ismersz
- Ja igen Fred
- Frank
- Ja téllegJ
- Kérsz valamit inni?
- Igen. Hé Gerard mit csinálsz?
- Rajzolok, rajzolom a tenger
- Ez kúrva szép. Hopp bocsi nagyon szép
- Kösz és nem kell bocsánatot kérni nekünk ez természetes
- De nekem nem.
- Mié?
- Hát mert én úri lánynak születtem és az is vagyok szóval nem vagyok az a nagy csúnyán beszélő fruska
- Értem
- Kicsim merre vagy? –kiabált apu
- Itt vagyok megyek egy pillanat
- Hát majd még beszélnük
- Igen sziasztok
Egészen kedvesek voltak. Nem néztem volna ki belőlük.
- Hol voltál?
- Beszélgettem azzal a bandával
- Ó istenem még ez kell. Nem neked valók azok.
- Tudom de mégis csak emberek és hát néhány szóba még nem halok bele.
S közben vissza néztem rájuk. Na me a vízre és olyan érzés fogott el amit még sose éreztem. Így hát nem is tudtam mitől van…
A nap hátralevő részét a hajón lévő medencébe töltöttem. Este:
- Apu nem tudod melyik szobába vannak az Mcr-esek?
- Minek? Amúgy a 7-be
- Csak mondták hogy este igyak velük egy pezsgőt
- Oké
Hetes szobá majdnem az enyémmel volt egy folyosón. Mikor megtaláltam kopogtam
- Igen?
- Bejöhetek?
- Persze gyere
- Többiek?
- Nem tudom –mondta Frank
- Hát Frank nagyon keveset tudok róllad
- Én is rólad mit szeretnél tudni?
- Van barátnőd?
- Nincs
- Neked pasid?
- Hova gondolsz?
- Miért?
- Hát mert mind1 hadjuk a témát
- Oksa
- Hány éves vagy?
- 24
- Aha én 18
- De jó neked
- Miért?
- Mert fiatalabb vagyJ
- Te se vagy még öreg és hát nem vagy sokkal öregebb nálam.
- Hát azért
- Nem is majd én bebizonyítom- és megcsókoltam
- Öö hát jó és ő is megcsókolt
S elkezdtünk csókolózni s egyre tovább mentünk egész addig hogy már egyikünkön sem volt ruha és hát megtörtént a dolog.
- Úristen mit tettem
- Mit?
- Na szia
- de? most mi van? –nézett értetlenül
- Te ezt nem érted – és kirohantam a szobából
- Hát ez? –kérdeztem Mikey
- Ne is kérdezd
- Csak nem?…
- De…
- Úristen apja megöl teljesen
- Kösz hogy így nyugtatsz
- Szívesen
Én pedig a szobámba magamba zuhanva ültem és nem tudtam mit csináljak ha ez kiderül nem csak én hanem ő is halott. Ó Mária. Másnap:
- Szia kicsim
- Szia apu
- Gyere menjünk enni úgy ülünk hogy az a banda is velünk ül hogy azért legyen haverod a hajón
- - Ó muszáj menni?
- Igen nemhogy megbántsuk őket
- Kit érdekelnek?
- Öhöm tudod, hogy fontosak az emberek mert másképp hogy akarsz élni?
- Jaj…
A reggelinél meg se szólaltam egész végig a kaját bámultam mint aki nem normális
- Mi a baj?
- Semmi - és kiszaladtam egyenesen a szobámba
- Nem tudom mi a baja elnézést – mondta Mr Tevere
- Semmi gond már mi is megyünk
Így telt el ez a hét egész héten kerülgettem és nem szóltam hozzá. A hajóút utolsó napján:
- Szia kicsim van egy szuper hírem
- Mi?
- Maradunk még egy hetet.
- (Ó) –gondoltam aha az jó
- Szerintem is
Hát a másik hét is kb úgy ment el mint a másik csak egyben különbözött:
- Apu valamit akarok neked mondani
- Mit mondjad hallgatlak
- Csak azt… hogy… na…
- Na mondjad ne csigázz
- Azt hogy lehet hogy terhes vagyok
- Mi??????????????????????????????????????????
- Igen jól hallottad
- Kitől???
- …
- Hallod kitől?
- Frank Iero-tól
- Megölöm
- Apa ne az én hibám én másztam rá
- Legalább ne hazudj
- De ez most komoly
- Én már téged sem ismerlek azt hittem jó nevelést kaptál de látom hogy egy szajha vagy mint a többi lány.
Sírva futottam kifelé. Meg sem álltam a korlátig. Kimásztam és magamat a vízbe akartam vetni. Régi álmom volt úgyis hogy egyszer a vízbe halljak meg mint a Titanicba és most itt a lehetőség. Már csak egyik kezemmel fogtam a korlátot.
S elengedtem. Olyan érzés volt mintha zuhannék de nem az volt valaki megfogta hátulról a kezem.
- Ne tedd én szeretlek hidd el
- Én is de apám soha sem fog megbocsátani és…
- Az téged ne érdekeljen itt vagyok én neked na és ha lesz baba
- Honnan tudod? Apám?
- Igen de mondom ne érdekeljen holnap összepakolsz kitesznek minket valahol valamelyik kikötőbe és kész új életet kezdhetünk. Csak kérlek ne tedd. Lesz még időd meghalni.
- Na jó
Óvatosan behúzott és megcsókolt. Annyira furcsa volt mostmár tudtam mi volt az a furcsa érzés amikor rá és a tengerre nézetem. Ez a szerelem legyőzte a tengerét. Mindenki tévedhet. Pedig télleg azt hittem nem lesz olyan ember aki letudja győzni a tenger szerelmétJ
VÉGE