¤Szívem érted repdes¤

Szereplők:Frank, Gerard, Ray, (Mikey és Bob de ők nem szólalnak meg)Helen és Jenny

Frank meséli el:

Amikor ez megtörtént velem nem voltunk híresek, egyátalán nem voltunk azok. Gerarddal és a csapat többi tagjával elterveztük hogy stílusosak leszünk és híresek. Elmentünk egy ruhaügynökséghez hogy adjanak nekünk stílusos ruhát és egyéniséget. Egy nagyon csinos fekete hajú nővel beszéltünk. Télleg nagyon szép és kedves volt, azt hiszem első látásra mondjuk úgy megtetszett.Próbáltam vele flörtölni de nem nagyon viszonozta:
-Remélem a ruhák is olyan szépek lesznek mint te.
-Kösz de erre nincs időm-válaszolta Helen
Úgy látszott nagyon nincs ideje most beszélgetni, szóval inkább a ruhákkal foglalkoztam. Mikor végeztünk randira hívtam:
-Eljönnél valahova vacsizni?
-Bocsi Frank de most túlórázom és amúgy is...
Hát ez fájt de nem érdekelt, hiszen sosem szoktam feladni ilyen badarságok miatt.
Két hét múlva újra mentünk az elkészült ruhákért.Alig vártam hogy újra láthassam.
-Szia
-Sziasztok már vártalak titeket.
-Én is téged, hogy lássalak.
-Figyelj Frank ha nem szeretnéd hogy tönkretegyem a te életed is akkor kérlek ezt fejezd be.
-Hogy tennéd tönkre az én életemet?
-Tudod az eddigi kapcsolataimban, mindig azt mondták hogy tönkretettem az életüket és hogy szakítanak, úgy hogy léccives.
-Engem nem érdekel ha tönkreteszed az életem.(és mosolyogtam közbe)
Megkaptuk a ruhákat felpróbáltuk és elmentünk. Másnap volt a fotózás.
-Sziasztok
-Szia
Már vége volt a fotózásnak, de a ruhák még rajtunk voltak.
-Ebben a ruhában úgy elmennék most randizni.
-Hát menjél ha szeretnél-válaszolva Helen nem is sejtve hogy mire célzok ezzel
-Csak az a baj nem tudom hogy elszeretne e jönni velem randizni?!
-Hát kérdezd meg tőle-vágta rá még mindig nem sejtve hogy mire akarok kilyukadni
-Hát jó!!Eljönnél velem ma randira?:)-kérdeztem vigyorogva.
-Na jó megadom magam most az egyszer-felelte már ő is nevetve
-Akkor 8-ra érted megyek!!
-Oké akkor nyolckor a címem pedig ott van a névjegykártyán.

Helen meséli:
Amikor hazaestem a munkából már a lakótársam otthon volt.A lakótársam egyben a legjobb barátnőm is volt. Vele mindent megbeszéltem.
-Képzeld randizni hívott Frank Iero!!
-Ahogy ismerlek nemet mondtál-válaszolta Jenny
-Hát igen elsőre nemet mondtam de már másodjára nagyon trükkösen csinálta.Ezért gent mondtam.
-És mikor mentek?
-Ma 8-ra jön.
-Dehát már háromnegyed 8 van!!
-Úristen van valami jó göncöd?
-Naná hogy van.
Felöltöztem elkészültem de még nem volt 8 ezért még kicsit dumcsiztunk.
-Ebből lesz több is?-kérdezte Jenny, tudva hogy nem ffogok hosszú ügyet csinálni belőle.
-Dehogy úgy is minden pasi elrontja az első randit, szóval nem lesz belőle semmi csak most az egyszer.

Frank meséli:

Pont nyolckor ott voltam és ahogy kinézett majdnem felbuktam amikor kinyitottam neki a kocsi ajtaját.Pár perc múlva már az étteremben voltunk. Folyton beszéltem mert elég soká jött a kaja.
Miután megettük  ő elkezdett kérdezgetni én meg csak válaszoltam.Kb.5 perc után mondta hogy mostmár menjünk mer nagyon fáradt.Hazavittem.

Helen meséli:

Már feküdtem az ágyba mikor a másik ágyról megszólalt Jenny:
-Gondolom elrontotta mer nem szóltál hogy jöttél és nem mesélted!!
-Hát elrontotta de stílusossan tette.

Frank meséli:

Már este is azon járt az eszem hogy mikor hívjam el megint valahová.Másnap reggel bementünk hogy átnézzük és kiválogassuk a legjobbakat.
-Szia
-Sziasztok
-Most jutott eszembe hogy elmehetnénk eggyütt valahová reggelizni mielőtt hozzákezdünk?-kérdeztem
-Na jó gyerünk úgyis olyan éhes vagyok-szólalt meg Helen

Reggeli közben jeleztem a fiúknak hogy lépjenek le.meg is értették:
-Ó bocsi de majd bent találkozunk mert otthon hagytam a mobilom és egy hívást várok-kamuzott Gerard
-Várjá má hadd menjek má én is mer valami jobb kaja biztos van nállatok!!-folytatta az eltűnést Ray
-Mikey meg Bob hova lettek?-kérdeztem mintha nem tudtam volna
-A menedzser telefonált hogy menjenek mer baj van a hangszereikkel.
-Jó menjetek majd bent találkozunk.
Így hát ottmaradtam kettesben Helennel.Nagyon jól elbeszélgettünk, de ő nem adta a jelét annak hogy én is tetszenék neki.Én viszont már ettől a megváratástől teljesen belehabarodtam a csajba.
Így ment ez a randizás 1 hónapig, e közben híresek lettünk.
Szombat délután egy egészen nagy golfpályára vittem.
-Frank én ne tudok golfozni, akkor egyátalán minek megyünk?
-Azért megyünk hogy majd megtanítalak golfozni és akkor majd legközzelebb ha jövünk már sima ügy legyen.

Helen meséli:

Miközben tanított hátulról gyengéden hozzámsimul és most az egyszer éreztem az hogy ő kell nekem 1 teljes hónap után. Hirtelen lepörgött előttem hogy mennnyire visszahúzódott voltam és soha nem viszonoztam semmit. Rájöttem ha tovább folytatom ezt a kis morcos és vad lány elveszítem.Nagy levegőt vettem, megfordultam és megcsókoltam.Ez a folyamat nem is volt olyan nehéz és nagyon élveztem.

Frank meséli:

Olyan hirtelen történt hogy felse tudtam fogni de az ütő
kiesett a kezemből ennek örömére szabad lett a kezem aminek a segítségével szenvedélyesen csókolóztunk.Ezek után minden nap meglátogattam vagy ha nem értem rá akkor ajándékot küldtem neki.Egyik Vasárnap este elmentünk az én lakásomhoz közeli night klubba. Sokat nevettünk és egyebek egészen 4-ig. Reggel már csak arra lettem figyelmes hogy nem egyedül fekszek végre az ágyonn hanem Helennel.Még félálomba voltam mikor kinyílt a szoba ajtó és a fiúk pezsgővel locsoltak minket.Nem értettem mire fel ez a nagy ünneplés.Ray magyarázta végül el hogy mi van.
-Gratulálunk hogy végre összejöttetek 2 hónap után!!
-Köszi, de ha nem baj még szeretnénk aludni.
-Persze hagyunk "csak aludni"!!-gúnyolódott Gerard
Párperc múlva sikerült kilökni őket az ajtón.Már majdnem leültem az ágyra mikor Helen megfogta a karom és magára rántott.Ekkor folytattuk amit este abbahagytunk csak egy kicsit máshogy tiszta ésszel:)
Két év múlva eljegyeztem és arra rá 2 héttel Helennek folytonos hányingere volt. Nem tudtuk mitől van.Így hát orvoshoz fordult.Ekkor derült ki hogy terhes. Ezek után 3 hét múlva összeházasodtunk és és 8 hónap után megszülettet a kicsi Frank.

                 ××××××××××××××××××VÉGE××××××××××××××××××××××××××××